Keszthelyi Erik előadása üzleti-vezetői oldalról tette fel ugyanazt a kérdést, amely később a hat dimenzióban külön-külön is megjelent:
hogyan működtethető egy vállalat olyan környezetben, amelyben a változás állandó, a kockázatok pedig egyre összetettebbek?
Hat olyan területet emelt ki, amely ma közvetlenül befolyásolja a vállalatok működését: geopolitika, gazdaság, szabályozás, kiberbiztonság, technológia és társadalmi bizalom. A Covid időszakából hozott saját vállalati példájával azt mutatta meg, hogy bizonyos helyzetekben nincs lehetőség kivárni, mit tesz a piac vagy a konkurencia: gyorsan kell felismerni a megváltozott helyzetet, és gyorsan kell cselekedni.
Az előadás egyik fontos feszültsége a
rövid távú problémakezelés és a hosszú távú stratégia
között jelent meg. Az általa idézett kutatások szerint a vezetők jelentős része arra számít, hogy a geopolitikai és gazdasági bizonytalanság tartós marad, miközben sok vezető figyelmének nagy része továbbra is az egy éven belüli kérdésekre koncentrál. Keszthelyi ebből azt a következtetést vonta le, hogy a változó világban a rövid távú reagálás mellett a hosszabb távú stratégiaalkotásra is szükség van.
Ehhez kapcsolódott a fókusz és az állandóság–változás kettőssége. Megfogalmazása szerint vannak olyan elemek, amelyeknek stabilnak kell maradniuk: az értékrend, a felelősség, az ügyfeleknek tett ígéret, a szolgáltatás és az üzleti tisztesség. Miközben változhat a technológia, a szervezet, a termék, a munkamódszer és akár az üzleti modell is.
Ez különösen fontos gondolat az egész szakmai nap szempontjából:
az alkalmazkodás nem az állandó irányváltást jelenti.
Van stratégia és van irány, de egy vállalatnak képesnek kell lennie hozzányúlni saját működéséhez, amikor a környezet ezt szükségessé teszi. Keszthelyi Erik szerint ennek feltétele a
kockázatok korai felismerése, a gyors, de felelős döntés, a szervezet tanulási képessége és a következetes kommunikáció. Az alkalmazkodás így nem rendkívüli reakció, hanem
működési képesség.
Egy erős márkának tehát egyszerre kell stabilnak és adaptívnak lennie. Stabilnak abban, hogy miben hisz, milyen értékeket képvisel és milyen ígéretet tesz és adaptívnak abban, hogyan teljesíti ezt az ígéretet a megváltozó világban.
Nem az a kérdés, változik-e a környezetünk, hanem az, hogy mit tartunk állandónak, mit vagyunk hajlandók megváltoztatni, és milyen gyorsan ismerjük fel a kettő közötti különbséget.