Szigetelni, vagy nem Szigetelni?
A legelején leszögezem, hogy rengeteg mindent elolvastam, meghallgattam a témában, mégsem találom a megfejtést, mondjuk úgy, hogy az igazságot. Amit találtam, azok rész igazságok és rész hazugságok, manipulatív érzelmi, gazdasági és politikai érvelések.
Már a ‘90-es években rádiós médiatámogatóként ott voltam a Szigeten. Aztán volt, hogy igen, volt, hogy nem. Mindenesetre van évtizedekben mérhető élményem és persze némi kötődésem. A kétezres évek elején Gerendai Karcsi az aktuális Sziget előtt vendégem volt az akkori Gazdasági Rádióban a branding műsoromban. Apropó brand, márka: a Sziget kétségtelenül az egyik legerősebb hazai márkává, társadalmi, kulturális és Budapest, Magyarország desztinációs mákává nőtte ki magát.
És ebben az egész Sziget sztoriban, ha óriási, ha kisebb, mi az egyik legnagyobb érték? A Sziget márka!
Erre olvasom a tegnapi Válasz – Gerendai interjúban:
“Ráadásul a jogok is a mostani tulajnál maradnak. Mondjuk azok akkor is ott maradnak, ha sikerül átvennem a céget.
– Hogyhogy?
– Úgy, hogy kiveszik belőle a brandeket, én pedig licenszszerződéssel bérleti díjat fizetek majd nekik bevétel alapján.
– Díjat kell majd fizetnie a Sziget brandért, amelyet ön talált ki?
– Igen, de ez teljesen korrekt. Megvették ezeket a jogokat, jó árat kaptam értük, aztán ők milliárdokat buktak rajta, most pedig sokkal kevesebbért vásárolhatom vissza. Érthető, hogy ha valami bevételre még szert tudnak tenni belőle, csökkentve a veszteségüket, élnek a lehetőséggel.” (Persze, létezik ilyen konstrukció, láttuk pl. A moniltelefonos cégeknél is.)
De akkor most mit is vásárol vissza, ha a brandeket nem? A tudás meg az ő és a kollégái fejében van?
Miért nem adnak új nevet neki és akkor máris ott van a pénz, amit nem kell kifizetni majd sok éven keresztül liszensz díjra (nemtudom ez mennyi lenne, gondolom raklapnyi)?
Ja, hogy azt majd nem ismerik a nemzetközi jegyvásárlók, fesztivál látogatók? Akkor mégis mi az érték, ami pont nem kerül vissza hazai tulajdonba? A legnagyobb vagyonelem, a Sziget márka!
Arról a vad romantikus megközelítésről nem is beszélve, hogy jön a megváltó “nem érdekel a pénz” Gerendai Karcsi, aki mégis csak érdekel, mert befektetőkről, meg nem vállalható kockázatokról beszél. Lehet, hogy nem is a Szigetet kell megmenteni, hanem őt?
Az elmúlt években, évtizedekben közben megváltozott a gazdaság, a társadalom, a technológia. Az európai adatok is megerősítik: a fesztiválozás költségei és a fogyasztói elvárások gyorsan változnak. AZ ALPHA, AZ Y, A GEN Z-KOROSZTÁLY KÖRÉBEN CSÖKKEN AZ ÉRDEKLŐDÉS A HAGYOMÁNYOS FESZTIVÁLOK IRÁNT: bár a legnagyobb fesztiválok még mindig képesek tömegeket vonzani, ám gazdaságilag már veszteségesek. Ugye akkor kérdés, hogy ki fizesse a giga vállalkozások veszteségeit? Az adófizetők?
Summa:
a SZIGET az egyik legerősebb márka, ami jogilag ugye már nem hazai.
A kérdés marad: Szigetelni, vagy nem Szigetelni?
Én szívesen Szigetelnék továbbra is, de nem így és nem mindenáron!
