Egy kommentben valaki valamilyen „megfontolás” kapcsán megjegyezte egy új autó márka bevezetéséről és teszteléséről készült a videóm láttán, amiben látható volt a kezemen az órám, hogy „A Rolexet meg kellett mutatni”.
Omega.
Ez egy mindössze apró korrekció a részemről.
De számomra nem ez az érdekes.
Mintha a látható „kellékek” fontosabbak lennének, mint az a gondolat, amiről beszélünk,
miközben egy márka valódi értéke nem a felszínen van.
A Rolex annyira erős mentális kategória, hogy sokak számára a „luxusóra” szinonimája lett. Azt most hagyjuk is, hogy mi a prémium és mi a luxus. Erről majd később beszélek.
Ez a márkák ereje: amikor nem is látják pontosan, mégis tudni vélik….
A híres James Bond, Casino Royale vonatos jelenetben, kedvenc product placement-emben mindössze ennyi:
Rolex?
Omega.
A márka nem egy tárgy.
És igen, néha az irigység a legerősebb „awareness kampány”.
Ezért mondom mindig a vezetőknek:
A márka nem az, amit kommunikálsz.
A márka mindig az, ami az emberek fejében megfogalmazódik.
És ha ezt nem formálod tudatosan, majd megteszi helyetted a piac. Ez a Corvinus Egyetemen a krízis kommunikációs óráimon is fontos téma volt.
Szóval számomra a stílus nem demonstráció. Nem státusz. Egyszerűen csak következetesség. Amit gondolok a márkákról – vízióról, misszióról, értékről, hitelességről – az egyszerűen csak visszaköszön a személyes működésemben.
Van aki érti, érzi, van, aki nem.
Ps.: mindenkihez nem lehet és nem is kell kapcsolódni.