Az elmúlt hónapokban, néhány évben – nagyon helyesen – sok szó esik a nők vezetői szerepéről. Valóban, kevésnek mondható nő van vezetői pozícióban. Ennek sok oka lehet, nem csak egyszerűen a férfiak erőszakossága. Nem tudom, hogy a sok kutatás, felmérés és százalékos számháború, kvóta mellett készült-e olyan kutatás, hogy
valójában hány nő szeretne igazán üzleti, céges felsővezetővé válni,
nőként vállalni, ami ezzel jár.
Fontos témának gondoltam ezt már éppen egy évtizeddel korábban is. 2015-ben, Indiában, Mumbaiban, a World CSR Congress-en tartottam egy előadást arról, hogy hol látom a fenntarthatóságról az igazi párbeszéd hiányát?
Do you really want to change the world? 15 topics: Where do we see the lack of true dialogue?
Ennek egyik pontja volt: „Equal Opportunity for Women”
Ebben a pontban arról beszéltem, hogy: a Hungarian Business Leaders Forum-on belül megalakult a Női Vezetők Fóruma. Célja, hogy 2020-ig Magyarországon minimum 20 százalékra emelje a nők közép- és felsővezetőinek arányát a vállalatoknál. Támogatja az esélyegyenlőséget, és arra törekszik, hogy minél több vezetőt támogasson, ezzel is elősegítve, hogy minél több nő áttörje az úgynevezett „üvegplafont”. Azok a cégek, amelyek vezetői között nagyobb a nők aránya, és nagyobb hangsúlyt fektetnek a nők előmenetelének támogatására, rutinszerűen nagyobb bevétel- és profitnövekedést produkálnak, mint az ugyanebben a szektorban működő, erősen férfidominanciájú cégek. Az Európai Bizottság egyik irányelvében 40 százalékos női kvótát írt ( ez ma 33 %) elő a tőzsdén jegyzett társaságok igazgatóságában. 2013-ban ez az arány 16,6% volt az uniós átlaghoz képest, míg Magyarországon mindössze 12%. Annak ellenére, hogy egyre több cég törekszik a női felsővezetők számának növelésére az igazgatóságokban, az alsó- és középvezetői szinteken még mindig nagy akadályokba ütközik a nők előmenetele.”
Vajon azóta a 10 év elég volt, mennyit változott a helyzet? Teljesültek a célok? Kell, hogy mindenáron a számok teljesüljenek?
Női vezető? Férfi vezető? Vezető?
Talán az utóbbi elegendő is lenne. Silvia Sulciová az írja: „Mondjuk ki: nem lehet úgy csapatokat vagy céget vezetni, hogy valaki ne szeresse a hatalmat.” Ezzel egyet értek. A hatalom szót enyhén finomítom, és inkább azt kérdezem, hogy megvan-e bárkinek – legyen nő vagy férfi – a személyiségében az a döntési képesség, ami fejleszthető, az a belső „politikai”, vezetői, irányítási motiváció, amit tanítani nem lehet, vagy alkalmas-e az eszköztára, gondolkodása – mindset – a vezetésre. Amennyiben ezek hiányoznak, vezetőként bárkinek kevés az esélye a sikerre, a kiteljesedésre.
A vezetésben lévő nemek számának aránya mellett azt is érdemes észrevenni, hogy a legszebb értelemben a nő és férfi nem lecserélni való versenytárs, hanem kiegészítik egymást. Természetesen azt mondom, hogy legyen férfi és nő egyenlő, legyenek egyforma esélyek, de azért ne legyenek egyformák!
Mindegy, hogy nő, vagy férfi vagy, tudom, ha megkérdezem, azt válaszolod, hogy ismered magad. Valóban? Akarsz igazi válaszokat?
Amikor valóban annyira ismered magad, amennyire már lehet és érdemes, utána döntsd el – akár nőként, akár férfiként -, hogy valóban (felső)vezető akarsz-e lenni!
( Kőszegi András )