Litkai Gergely bejegyzésében olvastam, hogy egyre gyakrabban merül fel, hogy mit tegyünk, ha egyéni szinten akarunk változtatni, egyáltalán mennyit kell változtatni ahhoz, hogy a másfélfokos klímacél közelébe kerüljünk. Szóba került a repülés, autóhasználat, dízel, benzines és elektromos autó. Mondjuk az elektromos autó teljes láncának fenntarthatósága a bányászattól a megsemmisítésig nekem még mindig erősen aggályos.
A “fogyassz többet” számomra is valóban elfogadhatatlan.
Gergő jól írja, hogy fontos azonban, hogy az egyéni csökkentés önmagában csak a rendszerszintű változásokkal lehet sikeres. Pl. a ruhavásárlás egyéni szinten (fast fashion) drasztikusan csökkenthető. Vannak ruháim, kabátjaim pl. amik 25-30 évesek (Nike, Jeep), hibátlanok, kortalanok. Nem kell minden héten új cuccot venni, csak azért, mert menő és mert tolják a reklámok és másokon látom.
De vajon a rendszerszintű változás indítja el az egyéni változást, vagy az egyén hozza létre? Végül is a vállalatokat, vállalkozásokat és kormányokat is az emberek csinálják!
Sok még a kérdés, de hogyha megvárjuk a rendszerszintű összeomlást, utána lesz-e bárkinek bármire is lehetősége? Lesz-e bárki is, aki túléli?
( Kőszegi András )