MA (LENNE?) 100 ÉVES A HAZAI RÁDIÓZÁS, A MAGYAR RÁDIÓ

Ott kezdtem, még őrzöm a munkakönyvet, történelmi dokumentum.

Hatalmas ajándék az életemben, hogy részese lehettem, onnan indult a szakmai és közéleti ismerkedésem, ami mai napig hatással van rám.

A Magyar Rádió nem egy épület volt, hanem a közélet és kultúra fellegvára.
Az épületet eltüntették, maradnak az emlékei.

3 éve írtam:

Az első ember a Rádióban, 15-ös stúdió, a legkeményebb, Bérces Ferencné Margó, a hangfelvételekről, a vágásról mindent tőle tanultam. Anyám helyett anyám volt.

Az angol szekcióban, Albert Györgyi, Petrányi Judit.
Az osztrák szekcióban, Kálmán Zsuzsa és György Gábor, akik aztán elkezdték a Danubius Rádiót. Én nagyon fiatal voltam, így ők nem hittek nekem a Pagodában – közben már éjszakánként lemezlovasként dolgoztam -, hogy mi kell majd a Danubiusba. Persze később az lett, csak nélkülem.
Az olasz szekció, Szomrányi Béla, először hívtak fel hangtechnikust a karácsonyi partira.
A sok hajnal, éjszaka, Karácsony, Szilveszter, kávé és virsli a turnusvezetőkkel, Rétiné Sólyom Ágival, Trehton Judittal, akik éppen fordított valami könyvet és ezért bejárt hozzá éjszakánként Réz András, akit egy ilyen éjszakán ismertem meg úgy 1986-ban.
Kiskalmár Éva TV bemondó, Fischer tanár úr fiatal felesége aki megengedte, hogy megszólaljak és szinkronizáljam Pavarottit, ami hát nagy dolog volt, merthogy 19 évesen nem volt diplomám így hát mikrofonengedélyem sem lehetett, de tudta, hogy a stúdióban az üvegfal másik oldalára vágyom és ezért elintézte, hogy Fischer tanár úr meghallgasson és a beszédtechnika órájára mehessek.
Imádtam a stúdiókat járni, rádiójátékok és zenei műsorok, Borlai Kinga, Zsoldos Mari, bemondók, hangmérnökök, szalagtárosok és technikusok, rendészek és büfések, művészek és rádiósok, tévések, nagyszerű emberek.
Aztán évekkel később a magyar rádiós Béla Pál – a Szülőföldünk műsorból – ajánlott a székesfehérvári Fehérvár Rádióba, ahol Radetzky András adott lehetőséget műsorvezetőként dolgozni.
Innen vissza a Magyar Rádió Petőfi Délelőttbe, ahol Kőszegi Gábor rengeteg szép feladatot adott. Egyszer élőben azt mondta: „szolgálati közlemény: a következő riportot Kőszegi András készítette, aki nem rokonom”. A szomszéd szobákban Gáspár Sári, Varsányi Zsuzsa, Sándor Erzsi, a zenei szerkesztők, Szőke Cili, Búza Sanyi. Furcsa így visszagondolni, ötvenheten túl, Gábor akkor lett ötven, azt hittem, hogy milyen öreg, szülinapjára egy Apu feliratú bögrét kapott tőlem, amit az asztalán tartott. Kicsit rájátszottunk, hogy igazából nem voltunk rokonok. Bár apai volt.
Egy szobában voltak Fodor Jánossal, szerintem eléggé rivalizáltak is, a lényeg, hogy Fodor hallott engem minden nap, ő adott lehetőséget az első nagy interjúmra, Vitray Tamással.
Ez erőt adott, és Török Mari, aki zenei főszerkesztő volt korábban a Magyar Rádióban, már a váci Infórum Rádióban volt főszerkesztő, lehetőséget adott a hétvégi műsort vezetni és nagy interjúkat csinálni, amiből aztán külön hétvégi nagy interjúk lettek. Ezt folytattuk Marival a Budapest Rádióban is, ahol Nagy Éva és Kármán István, tulajdonosok, Fehér Zsuzsa is azt gondolom, kicsit hittek bennem. Így mentünk Marival tovább 2003-ban, a 2004-ben megszólaló Gazdasági Rádióba, ahol már a műsorok készítése mellett kommunikációs igazgatóként is segítettem a Rádió bevezetését.
A Gazdasági Rádió tulajdonosváltozásai úgy kb. tíz év után engem is kikoptattak a rádió stúdióból, már csak meghívott szakértőként fordulok meg rádiókban.
Szóval aki rádiós az rádiós, az is marad, még csak rádió sem kell hozzá.