A Salford City érdekes dolgot csinál.
David Beckham és Gary Neville célja, hogy 2030-ra a negyedosztályú angol futballklub legyen
„a világ legismertebb kis klubja”.
Márkaépítési szempontból azonban nem is az ambíció az igazán érdekes. Hanem az út, amelyet választottak hozzá.
A Salford az elmúlt évtizedben rengeteget profitált a Manchester United legendás „Class of ’92” generációjának ismertségéből. Csakhogy közben egyre inkább egyfajta „Manchester United-light” identitás alakult ki körülötte.
Most ezen változtatnak.
Visszahozzák a klub eredeti narancssárga színét. Újratervezték a címert, visszanyúlva a korábbi vizuális örökséghez. Beemelik Salford kulturális szimbólumait. Bevonják a szurkolókat a döntésekbe. És
tudatosan építenek arra, hogy ők a kicsik, az underdogok.
Vagyis nem nagyobbnak próbálnak látszani annál, amik.
Inkább egyértelműbbé teszik, hogy kik ők.
Ez az egyik legfontosabb márkaépítési tanulság.
A figyelmet meg lehet szerezni valaki más ismertségével, nagyobb reklámköltéssel vagy erősebb kommunikációval. De ettől még nem feltétlenül lesz saját jelentése egy márkának.
A Salford most éppen ezt a saját jelentést keresi: a történetében, a helyi kultúrában, a közösségében és a gyökereiben.
És közben globális márkát akar építeni. Paradoxonnak tűnik, pedig nagyon is logikus.
Néha éppen azzal válhatsz érdekessé a világ számára, ha először pontosan megérted, mitől vagy összetéveszthetetlenül önmagad.
A Salford City márkaépítéséről, Beckham és Neville terveiről, valamint a Wrexham és az Inter Miami inspirációjáról részletesen az onBRANDS cikkében olvashatsz.