Egy pillanat, pont azért, mert természeténél fogva nem akart több lenni annál, mint ami. Egy kisgyerek hangja ösztönösen, szeretettel szólítja meg a világot.
Amit jó lett volna békén hagyni.
“Na, szia mentő!” Nem csak az a kérdés, hogy ezt szabad-e levédeni, hanem az, hogy szabad-e mindent megtenni, amit szabad? Mert ebben a pillanatban, hogy ez egy levédhető szellemi termékké vált, történt valami furcsa: a jelentés fontosabb lett, mint a gyermek mögötte.
Remélem a kisgyerek komoly jogdíjat kap, ha már lenyúlták, bocsánat, magukénak tudják, ezért levédették a szellemi termékét!
Eddig annyira szép történet volt! Nem?
Frissítés 1:
Nos, ez a helyzet felvet sok kérdést. Az egyik a jogi oltalmak kérdése. Az a helyzet, hogy ebben (is) a magyar vállalkozások, vállalatok európai szinten is rosszul állnak.
Ez most itt egy kis társadalmi diskurzus lett, etikai, erkölcsi, jogi dilemmákkal, de amikor egy vállalkozás kerül ilyen helyzetbe, akkor az alapvető működését veszélyeztetheti!
Olvastam, valaki azt mondta, hogy ez közös: aki mondta és akinek mondta.
Nem közös. Ha elénekli nem Ákos, hogy “minden bűnöm megbocsátható”, attól ott még én nem leszek se szerző, se jogdíjra jogosult.
Mit lehet tenni?
Érték alapú tiszta, rendezett alapok, stratégiai előrelátás, hogy a márkádból jogilag is megvédett érték legyen. Még mielőtt más levédetné helyetted!
Időben felkészülni a szellemi értékek – név, logó, szlogen stb. – jogi oltalmazására:
Frissítés 2:
Na szia… Még egy gondolat tőlem is a sok okoskodáshoz!
Sziasztok, nem venném a jogot, hogy először, de az biztos, hogy az elsők között vetettem fel a “jogi oltalom” fontosságát ebben a történetben. Pusztán azért, mert márkatanácsadóként foglalkozom ezzel és fontosnak tartom.
A felvetésemre Győrfi Pali is akkor azonnal reagált:
“Kedves András! Kicsit rosszul esik a feltételezés, de ha már így gondolod, akkor szeretnélek megnyugtatni: éppen azért védettük le, hogy ne legyen üzleti érdekek martaléka”
Az ugye már kérdés, hogy valóban levédették, vagy legalábbis elkezdték a procedúrát, némi jogi bonyodalmat teremthet. Mintha itt két szálon futna a Mentők és a Ti kommunikációtok, aktivitásotok.
A másik, ez egy top mondat: “… de most úgy érzem, hogy például nem lesz szüksége 125 db játék mentőautóra otthon.”
Még ez is ok: “… de most történt valami, ami nem tetszik. Úgy értesültem, hogy le akarják az engedélyem, pontosabban a kisfiam engedélye nélkül védetni és más akarja gyakorolni a védjegy jogokat. Ez nem korrekt, mert ez a mondat és az üzenete legyen mindenkié.”
És itt van egy fontos megjegyzésem, javaslatom ehhez: “…Fontos, hogy nem akarjuk haszonszerzésre használni a jogokat, bárki használhatja, de más ne mondhassa meg, hogy ki ne használja vagy pénzt kérjen érte!” ( DORKO már nyomtatja a pólókat)
https://www.facebook.com/photo?fbid=1331442278998828&set=a.464319495711115
Nem! Ne használhassa bárki, és a használatnak igenis legyen anyagi következménye, minimum fizessenek érte jogdíjat. A jogdíj érkezzen be a jogtulajdoshoz (gyerek és édesanya), és ha valóban “nem akarjuk haszonszerzésre használni a jogokat”, akkor minden forintot a befolyó jogdíjakból ajánljanak fel az ő általuk kiválasztott jó ügyre.
Kb.: ennyi. Ps.: tiszteletem a mentősöknek és a családnak is!
És még csak egy hamburgert sem kérek. 🙂
